Lektori hírek – Aranymosás Irodalmi Magazin

Bizonyára sokan várjátok izgatottan az újabb lektori véleményeket. Nagyon jól alakul az irodalmi válogató, már számos kincset találtunk, és úgy tűnik, folytatódik a jó széria.

Lássuk, milyen értékelést kaptak a jelenlegi művek!

Molnár-Varga Zita: Amanda és az akrolvatikus kaland

Könnyed, szórakoztató történet kisiskolás olvasóknak, kiemelt témája a fiú-lány barátság, vagányság és kihívások keresése. A szereplők kedvesek, szerethetők, a kalandjaik szórakoztatók, a döntéseik reálisak azzal együtt, hogy az egész történet egy elemelt környezetben játszódik. A nyelvezet kellemes, olvasmányos, jó a humora (pl. az egyik kötelező olvasmány itt a gyerekeknek a Tincstekerő rizspöttöm), emellett pedig megjelennek izgalmas beszélő nevek is. A rövid, pergős epizódok segítik a jól olvashatóságot. Ami javítandó, az a házépítés, ami túlnyújtott; a párbeszédek formázása; illetve a felnőttek magánéletének, flörtölésének megmutatása  a történet végén (amit a szereplők is sokallanak). A korcsoport kissé bizonytalan, Narancs vagy Bíbor pöttyös. A kézirat pozitív lektori ajánlást kapott.

Dancsik Adél: Démoni ketrec

Kiváló alapgondolat, hogy az angyalok nem feltétlenül a jót képviselik, míg a démonok a rosszat. A thrillerre jellemző sötét felhang kifejezetten izgalmas fűszert ad a regény hangulatának. Lotte izgalmas karakter lehetne, akiben rengeteg a potenciál, de a passzivitása nem szolgál az előnyére, ahogy az az érzelmi hullámvasút sem, amit Daryával kapcsolatban átél, és ami a történet előrehaladásával együtt nem annyira hitelessé. A jól elhelyezett horgok a regény elején fenntartják a kíváncsiságot és előre viszik a cselekményt, ám a történet az utolsó harmadban erősen szétcsúszik, elveszíti a fókuszt. Ez a fókuszvesztés egyébként szövegszinten is megfigyelhető, az írás túlírt, és az E/1 jelen idejű mesélés ellenére is túl nagy narratív távolságot tart fenn, nem húzza be az olvasót. A nyelvi szint kapcsán látszik a művészeti törekvés, az egyedi kifejezések alkotása, de mindez még átgondolást, pontosítást igényel (pl.: cseppeket ver a döbbenet a tarkómon). A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Fosztó Zsófia: A tigris és a KőMaDár

Szórakoztató, lendületes, könnyen olvasható történet kisiskolásoknak. A középpontjában Martin (Kőmadár) és egy különleges, rejtvényekkel teli küldetés áll, izgalmas ötletekkel. A szereplőkkel könnyű azonosulni, teljesen reálisan reagálnak az eléjük kerülő feladatokra, akadályokra, azaz hitelesek akkor is, amikor kicsit nehezebben mozdulnak, de akkor is, amikor végül ők maguk, proaktívan megoldják a dolgokat. A kézirat dramaturgiai íve elcsúszik: a többi szereplő önálló történetszála nem erős, és Martin játékához sem tesznek érdemben hozzá, pl gombaszedés, szelektív szemétgyűjtés. (Valószínűleg egy környezetvédelmi pályázatra készülhetett a mű, és mintha a kiírásban szereplő témák lennének kipipálva, ám ezek nem alkotnak feszes történetet, random elemeknek érződnek.) A szereplők teljesen ad hoc módon bukkannak fel vagy tűnnek el, vesznek részt a kincskeresésben. A címben szereplő tigrisnek minimális szerepe van. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Magyar Anna: Az én galaxisomban más a Nap

A regény felépítése sajátos: az első négy fejezet Csendié, a középső, egyben legterjedelmesebb szakasz Bencéé, az utolsó öt fejezetet Ábris kapja. A kéziratban többnyire sikerült megoldani, hogy a középpontba helyezett karakter mellett a másik két főszereplőnek is jusson figyelem, ne szoruljanak túlságosan háttérbe, ne torpanjon meg az ő történetük sem. A mellékszereplők bevezetése és beépítése a történetbe a második résztől fogva jól működik, bár később van, aki elmarad, illetve az epilógus nézőpontkaraktere sem igazán indokolt, mert csak egyik nézőpontkarakterhez kapcsolódik szervesen. A szempontkarakterek eltérő személyiségét, egyéni problémáit, kétségeit és küzdelmeit jól érzékelteti a szöveg; az elbeszélői hang, a stílus viszont nem változik együtt a narrátorral, ezen a téren nem mutatkozik meg, hogy épp másik karakter fejébe kerültünk át. A regény címére összességében jól reflektál, ahogy a változó nézőponttal együtt változik a fókusz, áthelyeződnek a hangsúlyok, szereplők kerülnek előtérbe, vagy halványulnak el (izgalmas az is, ahogy a regény szerkezetének köszönhetően módosul az olvasó – és a szereplők – megítélése Ábrist vagy épp Rebekát illetően). Az írás pozitív lektori ajánlást kapott.

E. P. Nick: Lidércek

Dark fantasy YA regény, amelynek erőssége az atmoszférateremtés és a lendületes és olvasmányos mesélői stílus. A nyelvi szint a célcsoporthoz igazodik, a szereplők közti interakciók leírása, a fiatal szereplők érzelmeinek ábrázolása megfelelő. A jelenetek megalkotásán érződik a dramaturgiai érzék, a horgok képzésére való igyekezet is ügyes, de a cselekményszálak fegyelmezettebb kézben tartást igényelnének. Pár fontos fordulatnál elkapkodott a helyzetváltozás, máshol az ok-okozat lóg a levegőben, miközben kitérőket teszünk, aminek a végén a szereplők egy korábbi helyzetbe (és helyszínre) térnek vissza. Ugyanezt a dramaturgiai rángatást érhetjük tetten a karakterek terén is, hiszen egyes mellékszereplők báboknak érződnek, akik vagy hirtelen maradnak ki a történetből, vagy csak a történet felétől lépnek be a fontos szerepükkel, hogy a két főszereplő sorsát nagyban befolyásolhassák. Másik gond, hogy az érdekes fantasy-elemek között nem elég szoros a kapcsolat. A lidércek, az istennők és a gombák közötti összefüggés kevés, így különösebb téteket sem teremtenek együtt, inkább érződnek egymás mellett megférő, különálló elemeknek. Nem elég és nem jó ütemben történik az információk adagolása. A gombák hatásai érdekesek és érdekes, ahogyan alakítják a cselekményt, de az istenek papírmasé szerepeket kapnak. Összességében egy hangulatos YA fantasy, de kiforratlan az ötletek összecsiszolásában, és dramaturgiailag csapong. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Aprril Rose Scott: Emlékezz, mit ígértem

A regény súlyos témákat boncolgat (iskolai lövöldözés, PTSD, gyászfeldolgozás, alkoholista szülő, megbocsátás stb.), ennek ellenére a narráció meglehetősen távoli marad, nem visz annyira közel a szereplőkhöz, mint ahogy egy ilyen történet megkívánná. A nyelvezet is a felszínen marad, sok a klisés megfogalmazás, a beszédmód sem hat néhol természetesnek. A szereplők viselkedése több kisebb szituációban erőteljesen megkérdőjelezhető , pl. Austin több tette is a zaklatás határát súrolja, Hunter kifecsegi Maddie megrázó múltját. Ava kitűz egy fotót a PTSD-ben szenvedő Maddie szobájában, ami a barátnőjét traumatizálhatná; vagy a terapeutához járó Maddie-nek azt javasolja, öltözzön kihívóbban, és „ott van az ősi fegyver, a féltékennyé tevés”. Ezek mind nem úgy ábrázolják a szereplőket, amilyen lenyomatot az író szeretne hagyni róluk. A féltékenység túlságosan gyakori konfliktusforrás a regényben, így hamar erőltetetté, önismétlővé válik. A lövöldözés jelenete több ponton nem hiteles. A kézirat a szerelmi történet kapcsán a bevált, így sokszor látott paneleknél marad, mind a karakterek, mind a kapcsolat alakulása terén, és a stílus nem elég erős ahhoz, hogy ezt ellensúlyozni tudja. Maddie állapota nagy hangsúlyt kap a regényben, ezen a szálon akadnak kimondottan hatásosra sikerült részek, de fontos lenne, hogy Maddie karaktere összességében is jól működjön, olyan szereplő legyen, akit az olvasó közel érezhet magához, akin keresztül átélheti a tragikus és felemelő pillanatokat. Szintén fontos volna átgondolni a többi szereplő cselekedeteit, hogy amit tesznek, az valóban azt sugallja-e róluk, amit láttatni szeretnénk, különösen Austin esetében. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

Xela: Nárcisz 

Adott egy lány, aki egyszerre két (később kiderül, hogy több) fiúval jár, és a történet elején lebukik. A két fiú egymásra talál, mint „másodexek”, az ő barátságukról szól a történet. A szerző lehetséges, hogy Ádámot gondolja a főhősnek, Márk azonban jóval erősebb karakter. A közös sors alaptémája nagyon érdekes nyitás, illetve a barátság is, ami – mint központi téma – ritkán jelenik meg romantika nélkül YA-ban. A karaktereknek van egy erős dinamikájuk, a csípős stílus és vicces párbeszédek működnek, azonban a regénynek nincs egy központi íve, konfliktusa. A karakterek nem érthetőek: Ádám mentális betegségének nincs forrástraumája, nem látjuk, miért gondolkozik úgy, ahogy. Márknál nem érthető, miért marad Ádám mellett. A családdinamikák is zavarosak, keverednek a nagyon toxikus és egészséges elemek, viszont úgy, hogy nem alkotnak végül egy nagyobb, árnyalt képet, hanem ellentmondanak egymásnak – nagyjából olyan, mintha a sivatagban tölgyfák nőnének. Stilisztikai szinten hiányoznak azok a narrációs részek, amelyek közel hoznák érzelmileg az olvasóhoz a karaktereket; nincsenek testérzetek, érzelmi reakciók, ábrázolások, illetve a környezetről sem kapunk információkat, mintha az egész egy színdarab lenne, nem pedig egy regény. A történet még kiforratlan, jelenleg mélylélektannak nem elég mély, szépirodalomnak nem elég nyers, zsánerirodalomhoz pedig nincs benne elég konfliktus. A kézirat a szerkesztési szintnél nagyobb munkát igényel, így ebben a formában nem kapott pozitív lektori ajánlást.

A következő Lektori hírek időpontja június 17. Köszönjük a beküldött kéziratokat!

VN:R_U [1.9.21_1169]